Gondol.

Sok gondolatom van manapság. Nemrég (asszem május 15. körül) született egy nem olyan érthető, kesze-kusza bejegyzés. A lényege az volt, hogy P-nek sikerült a fizikai alkalmassági, este berúgtunk, és nagyon durván összevesztünk. Úgy, hogy én osztottam, miközben ott volt a Gergő és eléggé megalázva érezte magát, Gergő pedig kínjában röhögött. De túlélte a kapcsolatunk. Utána volt a Nyárnyitó, amikor tök normálisan viselkedtem, nem hisztiztem, holott megmondtam Kuniéknak, hogy este nem lesz vacsoracsata, közös főzöcskézés, mert P-vel kettesben szeretnék lenni, ők meg ott maradtak, meg jól be is zavartak. Szóval reméltem, hogy visszaültettem a régi bizalomnak egy részét, ami arra irányul, hogy nem rontok el minden bulit (ez volt a második, de hát decemberen nem voltunk együtt annál a bulinál, és csak magának köszönhette, hogy szakított velem, erősködött, hogy jégerezzek velük, hagyta, hogy berúgjak, stb., szóval az más volt). De nem. Pénteken beszéltünk telefonon, mondta, hogy a kiképzés vége júni 18. Este átmegy hozzá Hetes meg Polly, buli lesz. Kérdeztem: "És akkor ez most kanbuli?" "Hát, az rajtad múlik." Aztán kiderült, hogy csak akkor nem lesz kanbuli, ha tudok viselkedni (fene az eddigi legtöbb bulin közlékeny, előítélet, harag lerázós mindenemet, ami szemében hisztissé avanzsált). Oké, mondom... Szombaton náluk voltam, estére buli volt Ecet pincéjénél, mert Robónak névnapja van. Mondta, hogy próbáljam meg összeszedni magam, hogy ne legyen gáz. Ez már rosszul esett, hisz mindig próbálok mindenkivel jófej lenni, függetlenül attól, hogy mennyire (nem) bírom őket. Erre egy félresikerült buli után leminősít, és mindig szól, hogy majd ne hisztizzek. Picit rossz volt. De már meggyőztem az ellenkezőjéről. Remélem, egy darabig nem jön megint elő ezzel. Szombaton jól viselkedtem. Egyszerre tök sokan lettünk. Mindenkivel beszélgettem, mindenkivel közlékeny voltam, egyszerre minimum 10 pasi leste kegyeimet, stb. És mind a 10 gratulált neki hozzám, stb. Azt hiszem, ez elismerés volt, neki is, és meggyőztem, hogy tudok én viselkedni, a közlékenységem az általános, stb. Na mindegy, ennek végülis nincs lényege, de ez is eszembe jutott.
P Csopakon van kiképzőtáborban. Tegnap mentek le. Meg voltam ijedve, hogy a 10 nap alatt alig fogunk tudni beszélgetni. Most viszont úgy tűnik (eddig... lekopogom...), minden szabad percében küld egy visszahívóst. Én felhívom, és pár percet beszélünk. Jól esik. Reggel pl. az első "reggeli tornája" (asszem, egy kiadós alapgyakorlat) után kért egy hívást. Elmesélte az "élményeit". Aztán szólt, amikor ebédszünete volt, és a kaja után maradt pár perce, akkor is, amikor vacsi után volt még kis ideje, meg most lefekvés előtt is.
Adyligeten lesz a nyári képzése. Picit megijedtem. Az estémet azzal töltöttem, hogy útvonalat terveztem. Mostmár csak munka kéne, és akkor csak másfél óra lenne közöttünk, nem 4 és fél, mint akkor, amikor otthon vagyok, ő meg Adyligeten. Sikerült megnyugtatnom magam.
Hja, ma vizsgáztam. 3-as lett. Több napi tanulásom volt benne, azt sem tudom, mit kellett volna még mondanom. Ez önmagában még nem olyan idegesítő. De volt a vizsgázók között egy végzős csaj, akinek ahhoz, hogy mehessen államvizsgázni, elvileg kell ez a vizsga. De amikor benn volt órán, akkor sem jegyzetelt rendesen, azt sem tudta, mi az a Fogak tornáca (egy Weöres Sándor óra után, amikor erről is szó van, kötelező a bejárás). Jegyzeteket kuncsorgott a vizsga előtt, mert ő nem tanult semmit, a választható verset, amit elemezni kellett, 2 és fél éve olvasta utoljára. Amikor kimentem és mondtam, hogy hármas, akkor mondta: "Hát az nem is olyan rossz." Erre ideges lettem: "Igen, csak nekem több napos tanulásom van benne, nem úgy jöttem ide, hogy >>jajj-jajj, semmit nem tudok,<<"
Hebegett-habogott, hogy ez neki így meg úgy fontos... De miért csak 1 órával előtte fontos?
Áhhh...