Bárcsak.

Bárcsak reggel is úgy ébrednék, hogy Más Pasijának adok igazat. És bárcsak reggel is érezném ilyen erősnek magam. Bárcsak ne félnék attól, hogy ha kipihenem magam, rámzúdul minden gondolat. Bárcsak... bárcsak meg tudnék barátkozni annyira a szingliléttel, hogy ne vágjon haza, ha épp pasi téren is úgymond kirúgok a hámból. Bárcsak ne azért rúgnék ki pasi téren is a hámból, mert magányosnak érzem magam, kétségbe vagyok esve és mert tudni akarom, vonzó vagyok-e még akárki számára.

Várom már, hogy elmúljon az a picit fájó szívdobogás, ami akkor fog el, amikor rájövök: lassan itt az idő. Van egy színtér az életemben, amikor már nem lesz elég egy helyben állni és hol előre, hol hátra dőlöngélni attól függően, ő hogy viszonyul hozzám. Lassan ideje lesz lépni. Nem előrefele, egyet-ketőtt. Hanem: Futólépésben! Hátra-arc!!!!