2009. augusztus 20., csütörtök

Félek.

Közeledik az a pillanat, amikor majd 1 hónap után megint látom. Jobban félek, mint valaha. Még pár óráig felvállalom, amit érzek. Rettegek attól, hogy ennyi idő után újra lássam. Ugyanúgy, ahogy tőle is félek. Félek az érzelmeimtől is, hiába tagadom le őket. Nem a múltat tagadom, csak amit érzek.
Sajnálom. Nem akartam ekkora fájdalmat vagy épp kellemetlenséget okozni pont neki. Egyesek szerint így legalább visszakap picit abból, amit ő adott.
Nem tudom, mit írhatnék még. Most megint fáj minden.

1 megjegyzés:

deTo írta...

Jaj szívem, légy erős... meg tudod csinálni! :)