Szóval hazajöttem nyaralásból. Azt hiszem, valami hasonlót említettem a tegnapi bejegyzésemben is. Na mindegy. Jól éreztem magamat. Azt hiszem, nem éri meg az egészet lebontani napokra, mert az egész úgy átfogóan, teljes egészében volt fantasztikus. Jó volt kikapcsolni egy kicsit, non-stop beszélgetni. A hajnali 4-ig tartó röhögések gondolata máig nevettet:D Azt hiszem, jó embereket találtam a kikapcsolódásra. Hm, minden este el voltunk készülve, hogy na, most pasik, meg minden. Aztán végül is még csak azt sem mondhatjuk el magunkról, hogy új arcokat ismertünk volna meg xD Leszámítva a siójuti HMCS-ket, meg a Nosztalgia presszó bástyáinak számító 40-es alkoholistákat. Bár végülis ők sem annyira fontosak.
Első este kapásból berúgtunk. Szerintem az akkori alakításokkal sikerült végleg belopni magunkat a szomszédok szívébe. Ha a filmekhez hasonlóan pitét vittünk volna nekik másnap, valószínű a mi képünkben kötött volna ki. Mondjuk jófejek voltak. Egy szót sem szóltak.
Ezt a részegséget nem sikerült utána megismételni, pedig hogy mondtuk, hogy na majd minden nap részegek leszünk. Ugyanúgy, mint hogy majd pasizunk. Hja XD Csak a szánk járt. Egyszer már majdnem megismerkedtünk két sráccal. Nekem a rövidhajú, magas gyerek tetszett, a többieknek bizonyos távolságból a hosszúhajú, aki labdázni is hívott minket. De aztán nem lett semmi. Talán jobb is így:D
Két nap fürödtünk önszántunkból. Hétfőn meg...:D Kinn ültünk Siófokon a kikötőben. Vártam a vihart, vártam az igazit. Néztük a villámokat. Gyönyörűek voltak ezek a felhők között felvillanó pár másodperces futótüzek. A hullámok átcsaptak a sziklákon, és a kis falon is, így egy-kettőre eláztunk. Hugommal legalábbis. Aztán titanikoztunk, meg visítottunk:) A Petőfi-sétányon (aminek kiterjedése, hossza számomra még mindig körvonalazhatatlan xD) láttunk egy embert, aki hihetetlen tehetséggel és érzékkel állította elő festékszóróval készült képeit. Gyönyörűek voltak. Pár másodpercre valami csodáról libbentette fel a fátylat. Sajnos elég hamar ki is ábrándultam belőle. Nem tetszett, hogy képei nagyrészt ugyanazokra a motívumokra épülnek, ugyanúgy kezdi el őket. A Jackos képet kivéve nem láttam egy egyedit sem. Nagyon szépek voltak, de kiábrándított, hogy sablont használt a táncoló nő, a szerelmespár, a piramisok, stb. alakjához. Az új kép elkezdése után továbbálltunk. Elkezdett csöpögni az eső. Először csak percenként egy-egy csepp ért el bennünket. Pár méter után viszont már szakadt. Fújt a szél, dörgött az ég. A vihar tehát utolért.
Felszálltunk a 22:30-as buszra. Rutinosan pontoztuk a felszálló pasikat és kerestük az alkalmat a szemezésre. Hátha majd most jön Ő, talál meg a szőke herceg, hátha, végre egy kis kaland. De semmi. Az indulás pillanatában csörgött a telefonom. (Elsőre nemcsak én hittem, hogy bátyám az. De nem. Telefonkönyvem akkor már másfél hete hiányzó eleme kért helyet magának éjszakámban. A szívem hevesen verni kezdett, a gyomrom összeszorult. A 15 perces beszélgetés után visszakapta az ABC-ből azt a betűt, amitől korábban megfosztottam. Másnap újra hívott, majd rákövetkező nap is. És tegnap és ma is. Mindegy... Nem vonok le elhamarkodott következtetéseket...)
Sok jó filmet néztünk:D Azzal, hogy megnéztük a Boltkóros naplóját, egy régi vágyam teljesült. Már nagyon érdekelt a film:D Soha nem lesz hitelkártyám. A hitelkeretem létezése így is nagy problémát jelent:D
Meglepő, de jó érzés itthon lenni. Persze, kibírtam volna még jópár napot a ribikkel:D De azért mégis jobb, hogy főznek helyettem:P
Képeket majd töltök, ha Hugom átküldi.
Cuppcsy:D
Első este kapásból berúgtunk. Szerintem az akkori alakításokkal sikerült végleg belopni magunkat a szomszédok szívébe. Ha a filmekhez hasonlóan pitét vittünk volna nekik másnap, valószínű a mi képünkben kötött volna ki. Mondjuk jófejek voltak. Egy szót sem szóltak.
Ezt a részegséget nem sikerült utána megismételni, pedig hogy mondtuk, hogy na majd minden nap részegek leszünk. Ugyanúgy, mint hogy majd pasizunk. Hja XD Csak a szánk járt. Egyszer már majdnem megismerkedtünk két sráccal. Nekem a rövidhajú, magas gyerek tetszett, a többieknek bizonyos távolságból a hosszúhajú, aki labdázni is hívott minket. De aztán nem lett semmi. Talán jobb is így:D
Két nap fürödtünk önszántunkból. Hétfőn meg...:D Kinn ültünk Siófokon a kikötőben. Vártam a vihart, vártam az igazit. Néztük a villámokat. Gyönyörűek voltak ezek a felhők között felvillanó pár másodperces futótüzek. A hullámok átcsaptak a sziklákon, és a kis falon is, így egy-kettőre eláztunk. Hugommal legalábbis. Aztán titanikoztunk, meg visítottunk:) A Petőfi-sétányon (aminek kiterjedése, hossza számomra még mindig körvonalazhatatlan xD) láttunk egy embert, aki hihetetlen tehetséggel és érzékkel állította elő festékszóróval készült képeit. Gyönyörűek voltak. Pár másodpercre valami csodáról libbentette fel a fátylat. Sajnos elég hamar ki is ábrándultam belőle. Nem tetszett, hogy képei nagyrészt ugyanazokra a motívumokra épülnek, ugyanúgy kezdi el őket. A Jackos képet kivéve nem láttam egy egyedit sem. Nagyon szépek voltak, de kiábrándított, hogy sablont használt a táncoló nő, a szerelmespár, a piramisok, stb. alakjához. Az új kép elkezdése után továbbálltunk. Elkezdett csöpögni az eső. Először csak percenként egy-egy csepp ért el bennünket. Pár méter után viszont már szakadt. Fújt a szél, dörgött az ég. A vihar tehát utolért.
Felszálltunk a 22:30-as buszra. Rutinosan pontoztuk a felszálló pasikat és kerestük az alkalmat a szemezésre. Hátha majd most jön Ő, talál meg a szőke herceg, hátha, végre egy kis kaland. De semmi. Az indulás pillanatában csörgött a telefonom. (Elsőre nemcsak én hittem, hogy bátyám az. De nem. Telefonkönyvem akkor már másfél hete hiányzó eleme kért helyet magának éjszakámban. A szívem hevesen verni kezdett, a gyomrom összeszorult. A 15 perces beszélgetés után visszakapta az ABC-ből azt a betűt, amitől korábban megfosztottam. Másnap újra hívott, majd rákövetkező nap is. És tegnap és ma is. Mindegy... Nem vonok le elhamarkodott következtetéseket...)
Sok jó filmet néztünk:D Azzal, hogy megnéztük a Boltkóros naplóját, egy régi vágyam teljesült. Már nagyon érdekelt a film:D Soha nem lesz hitelkártyám. A hitelkeretem létezése így is nagy problémát jelent:D
Meglepő, de jó érzés itthon lenni. Persze, kibírtam volna még jópár napot a ribikkel:D De azért mégis jobb, hogy főznek helyettem:P
Képeket majd töltök, ha Hugom átküldi.
Cuppcsy:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése