Franko.

Csodálatos munkám miatt lemaradtam a Momentán társulat előadására való jelentkezésről... Most morc vagyok.
Van pozitívum is a munkámban: találkoztam Csibikével:) Elpirultam, és valahogy utána fél óráig biztosan nem enyhült a zavarom:) De örültem neki:):)
Mostanában rengeteget töprengek a barátság fogalmán. Nem jutok előrébb. Sok barátnak nevezett egyén döntött úgy, hogy mellőz, nem beszél velem egy bizonyos lépésem után. Bár támogattak akkor, amikor ki voltam bukva, mégis egy kézlegyintéssel megállapították most, amikor boldog vagyok, hogy igazából fölösleges nekem (velem) beszélni, mert ha ennyire hülye vagyok, nincs értelme. Nem arról van szó, hogy bántana... Igazából piszkál a gondolat, nem esik jól, de el kell fogadnom. Magam is azt várom tőlük, hogy fogadják el ezt a helyzetet. Vagy én hívom fel őket (előrejelzésük alapján hónapokon belül), hogy nekik volt igazuk, vagy majdcsak belátják: boldog vagyok.
Tudom, hogy mindenki mindenre másképp reagál... én is...