Hancock.

• Az igazat megvallva már hónapok óta halogatom a film megnézését. Nem túl jó a képminősége az általam birtokolt verziónak. Mindemellett a részegen törő-zúzó szuperhős borostás, igénytelen külseje sem lopta be magát a szívembe. Most valamiért úgy éreztem, itt az ideje, hogy megnézzem.

Kicsi korom óta mániákusan imádom a szuperhősöket. Különösen azokat, akik halhatatlanok, sebezhetetlenek, stb. Nem tudom, miért. Szerintem ennek is fellelhető az oka a történelmemben. Na mindegy, nem is erről lenne szó.

A fent említett ellenérvekkel szemben egyetlen név szerepelt a "NÉZD MEG!" okok listáján. Szerintem kitaláltátok már: Will Smith. Jóképű, sármos, van kisugárzása, tud játszani. A Kaliforniába jöttem óta a kedvencem. Miatta néztem meg a Sötét zsarukat (természetesen azóta sem bántam meg), a Bad Boys mindkét részét, a Hancock-ot és még sorolhatnám.

Nem tudom, megfigyelte-e valaki, hogy a színész mindig valami olyan karaktert alakít, aki kilóg a társadalomból, nem az elfogadott szabályok szerint él. Aki filmjei közül akár egyet is látott, szerintem csak helyeselni tud erre a kijelentésemre. Nem baj... Jól áll neki.

Szóval a borostás, törőzúzó szuperhős megjelenése után már nem tudtam elképzelni, mi következhet még. Semmilyen kritikát nem olvastam róla, szóval végig tudtam izgulni egészen az utolsó képkockáig. Az utolsó 10-15 percet könnyes szemekkel, abszolút meghatódva és szorongva ültem végig, a fotel karfáját markolászva.

Azt hiszem, ez bővelkedik minden olyan pozitív tulajdonságban, ami ahhoz szükséges, hogy ellazítson: halhatatlan, golyóálló szuperhős; szerelmi dráma; humor; akció; romantika (szerencsére nem túl erős arányban).

Mindegy, nem áradozok többet. Gondolom a filmet már mindenki kipörgette. Nem baj:) Én ilyen kis későn érő típus vagyok... (A Twilight-ot sem láttam még...)