Hülye vagyok, és szerelmes, és nem látok semmit a rózsaszín hegesztőálarctól. Rájöttem, mennyire sajnálom, hogy nem tudom az emberek elé tárni egész lelki világom, mert amúgy képtelenek megérteni. Na mindegy. Nem neheztelhetek senkire...
Tegnap reggel Békásmegyeren ébredtem egy nagyon ismerős ember nem annyira ismerős ágyában. Ez a héten a második ilyen alkalom volt. És az elmúlt 2 hétben az 5. alkalom, hogy találkoztunk. Haladás.
Úgy döntöttem, hogy nem fogok szerepet játszani. Oké, eddigis önmagam voltam, csak néha szívesen bebújtam 2 szerepkörbe. Egyik a hősszerelmes, másik pedig a hisztis, akaratos kiskölyök.
A hősszerelmes az viszonylag egyszerű. Pont mint a lovagkorban, csak kis szerepcserével. Fellengzős kifejezéseket használtam, hosszú szerelmes leveleket írtam, stb. Őszintén szólva felfordult a gyomrom egynémely levelemtől, amit még anno a nagy lángolások idején izzadtam ki magamból. Őszinte volt, meg minden. Csak már túl sok, túl tömény. Két és fél hete lényegében sértve éreztem magam, amikor rájöttem: P nem is válaszolt ezekre. Nem értékelte a kreativitásom. De annak épp köze sem volt a kreativitáshoz, és egy az egyben értékelhetetlen.
A hisztis, akaratos kiskölyök hatalmasat tombolt tegnapelőtt este és tegnap reggel. Remélem, nem ijesztettem meg túlzottan. Tudom, teljesen normális a bizalmatlanságom, bár igazából ennek nem volt túl sok köze a bizalmi dolgokhoz. Csak amolyan önzős. Csak velem menjen valahova, és ha nekem valami nem tetszik, akkor az ne legyen. Utána nagyon rosszul éreztem magam. Nem akartam ekkora jelenetet rendezni.
Szóval a hisztis, akaratos kiskölyök igazából csak el akarja érni a célját (=az legyen, amit ő akar), majd akkor rohan bőgve a sarokba, amikor rájön: igazából az a kis cél nem is olyan fontos. Neki csak sok puszi és egy nagy ölelés kell. És akkor omlik össze, amikor rájön: önzőségében a másik önérzetét tiporta, és bár attól nem kell félni, hogy az a bizonyos másik kiábrándul belőle, rá kell jönni: történhet annál veszélyesebb dolog: saját magából ábrándul ki.
Bár kevesebb dolgot rontottam el, mint P, azért én sem vagyok tiszta....
Valahogy muszáj volt értékeljem magam...
5 megjegyzés:
hmm...mi történt? Nem tudom kellőképp értelmezni az első bekezdést.
Háth, mostmár tudod, este elmeséltem... Nem reagál mindenki úgy, ahogy szeretném... Nem is baj, persze, csak, hja...
Meg kell mondanod valamit! Eddig csak vaksi voltam, vagy most tényleg megváltoztattad a betűid színét? :)
megváltoztattam. mostmár a háttér is más...
Senki sem tiszta, mindenki hibázik, elront valamit, olyan kapcsolat nem létezik (nem is létezett, nem is fog létezni soha), ahol a felek legalább néha ne követnének el hibát. És ez így van rendjén. Enélkül lehet, hogy unalmas lenne. :)
Megjegyzés küldése