Tegnap M-mel voltam. Szokás szerint a Tónál találkoztunk, most először sörözgettünk, közben egymást nyírtuk:) Jó volt. Ilyenkor megint 16-17 évesnek érzem magam. És ő társ ebben is. Társ a komoly beszélgetésekben is. Áhh, hihetetlen.
Szombaton koncerten voltunk. Jóval később értem a Vörös Yuk-ba, mint ő. Féltem attól, hogy részeg lesz, és mivel egy csomó haverja ott lesz, majd magamra hagy, majd később megkapom, hogy milyen zárkózott vagyok. Kellemeset csalódtam. Azon a pár percen kívül, amíg wc-re ment, egy percig sem hagyott egyedül. Mindig ott volt velem, és még koncert közben is ölelt, fogta a kezem, stb. És úgy, hogy nem éreztem elhagyatottnak magam, könnyebb volt a barátaival is kommunikálni. Bevont a társalgásba, és mindig figyelt arra, hogy jól érezzem magam. Így pedig már én sem a szokásos hisztimmel reagáltam a részegségre, hanem el tudtam lazulni.
Megmondtam. Más ez a szerelem, ha minden apró jelből érzed, hogy viszontszeretnek.
Barátai rég látták ennyire boldognak. Barbitól megkaptam, hogy jó ránk nézni. És hogy tegyem boldoggá M-et, mert megérdemli. Remélem, megérdemlem őt. Remélem, vagyok elég jó ahhoz, hogy hosszú távon is boldoggá tegyem. Ez az egész olyan más. Ő is más. De kell...
Szóval a távolságról. A Tónál hideg volt, ezért a sörözgetés után beültünk Mekibe. Meghívott egy forrócsokira és egy sültkrumplira. Már mindkettő elfogyott, mi még mindig ott ültünk. Közelebb húzott magához. Csak ennyit mondott: "Még így is messze vagy, de így legalább közelebb, mint az előbb". Egy mondat jutott eszembe, amit még Pici mondott gimiben a szerelmesek közti távolságról, és amivel mióta megismertem a szerelmet, mélységesen egyet értek: "Két szerelmes közt az ideális távolság előjele negatív."
Szerelem és szerelem között van különbség. Mégsem lehet a kettőt összehasonlítani. Úgy vélem, szerelem és szerelem kizárják egymást. Nem lehet egyszerre két embert szerelemből szeretni. Abban a pillanatban, hogy tudatára ébredünk, hogy szeretünk valakit, eltűnik a korábbi.
Szeretek szeretni, szeretem a szerelmet, szeretek szeretve lenni. De még ezeknél is jobban szeretem azt az embert, akinek a neve jelenleg is narancssárgán villog a tálcámon. Éppen a teleport feltalálásán dolgozunk. Még semmi eredmény. 2012 talán majd segít rajtunk:)
Zh időszak, vizsgaidőszak közeledik, le kell adni a dolgozatokat. Ismét felerősödött bennem a vágy, hogy egy kicsit elmeneküljek a dolgok elől. Eddig ilyenkor az egyedüllét tűnt a leginkább megnyugtatónak. Most viszont vele akarok lenni:) Vele szívesen elszöknék bárhová. Tudom, hogy egy percig sem maradnék magamra:)
Szombaton koncerten voltunk. Jóval később értem a Vörös Yuk-ba, mint ő. Féltem attól, hogy részeg lesz, és mivel egy csomó haverja ott lesz, majd magamra hagy, majd később megkapom, hogy milyen zárkózott vagyok. Kellemeset csalódtam. Azon a pár percen kívül, amíg wc-re ment, egy percig sem hagyott egyedül. Mindig ott volt velem, és még koncert közben is ölelt, fogta a kezem, stb. És úgy, hogy nem éreztem elhagyatottnak magam, könnyebb volt a barátaival is kommunikálni. Bevont a társalgásba, és mindig figyelt arra, hogy jól érezzem magam. Így pedig már én sem a szokásos hisztimmel reagáltam a részegségre, hanem el tudtam lazulni.
Megmondtam. Más ez a szerelem, ha minden apró jelből érzed, hogy viszontszeretnek.
Barátai rég látták ennyire boldognak. Barbitól megkaptam, hogy jó ránk nézni. És hogy tegyem boldoggá M-et, mert megérdemli. Remélem, megérdemlem őt. Remélem, vagyok elég jó ahhoz, hogy hosszú távon is boldoggá tegyem. Ez az egész olyan más. Ő is más. De kell...
"Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom
Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam"
/Quimby - Magam adom/Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom
Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam"
Szerelem és szerelem között van különbség. Mégsem lehet a kettőt összehasonlítani. Úgy vélem, szerelem és szerelem kizárják egymást. Nem lehet egyszerre két embert szerelemből szeretni. Abban a pillanatban, hogy tudatára ébredünk, hogy szeretünk valakit, eltűnik a korábbi.
Szeretek szeretni, szeretem a szerelmet, szeretek szeretve lenni. De még ezeknél is jobban szeretem azt az embert, akinek a neve jelenleg is narancssárgán villog a tálcámon. Éppen a teleport feltalálásán dolgozunk. Még semmi eredmény. 2012 talán majd segít rajtunk:)
Zh időszak, vizsgaidőszak közeledik, le kell adni a dolgozatokat. Ismét felerősödött bennem a vágy, hogy egy kicsit elmeneküljek a dolgok elől. Eddig ilyenkor az egyedüllét tűnt a leginkább megnyugtatónak. Most viszont vele akarok lenni:) Vele szívesen elszöknék bárhová. Tudom, hogy egy percig sem maradnék magamra:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése