Most éppen anyámból. Ez a teljesen hülyének néz, vagy épp semmibe vesz hétvégéje.
Meséltem neki a könyves sztorit. Erre ő gondolta, hogy szemfüles lesz, és figyelmeztet, hogy vigyázzak, mert nála még mindig P-s kép van kinn msnen a nevemnél. És nehogy gáz legyen, ha M esetleg észreveszi. Köszönöm az általános hülyéneknézést. Nem beszélek eleget M-ről, nem osztottam le neki a P-s dolgok nagy részét múlt hétvégén. Vagyis pénteken. Mindegy.
Az épp mellékes, hogy amikor a gép előtt ültem, figyelmeztetett, hogy mennyi az idő, mert indulnom kéne.
Minden egyes alkalommal, amikor munkából hazaér, közli, hogy most szeretne jönni gépezni. Értitek... A köszönés után az első mondat. Semmi: "hogy vagy?", "milyen napod volt?". Ma szóvátettem neki. Egyrészt, ő dolgozott, nekünk kéne megkérdezni. Szóval a mi napunk lényegtelen, mivel itthon voltunk. Vagyis mert ő úgy tudja, itthon voltunk. Meg amúgy is, egész nap a gép előtt ült, nincs kedve gépezni, csak muszáj. Ez hogy jön ahhoz, hogy nem érdekli, mi van velünk???
Öcsém mondta, hogy mióta anya elkezdte a gépezést, mindig ez van, amikor hazajön. Most neki állt feljebb, amikor szóbahoztam.
Ha mondom neki, mennyi dolgom van, az egyetlen reakció: "jó, de hát neked a tanulás a fő elfoglaltságod." Merthogy ő dolgozik főállásban. Ja.. Szóval ennek fejében kussoljak, örüljek, hogy nincs más dolgom (az, hogy kéthetente hétvégén melózok, szóval gyakrabban, mint ő suliban van, mellékes), és örüljek, hogy egy héten csak 3 zh-t és 5 beadandót kell megírnom. Mert nekem az a dolgom. Kíváncsi vagyok, ő meddig bírná ezt. Nem vitatom... biztos nem könnyű a helyzete, de ha azt vesszük, hogy ő választotta ezt magának, akkor nem kéne vernie a nyálát, hogy neki mennyire nehéz. Látom, hogy nem bírja. Amióta elkezdte a sulit, az az első neki. Mentség arra, hogy nem figyel, hogy arra nem emlékszik, hogy megmondtam neki, M jön hozzánk szünetben, akkor majd bemutatom, mentség az, hogy neki épp leadási határidők vannak...
Elegem van belőle. És remélem, öcsém kibírja szeptemberig, amikor végre elhúzhatja a csíkot. Azt hiszem, várja már.
Meséltem neki a könyves sztorit. Erre ő gondolta, hogy szemfüles lesz, és figyelmeztet, hogy vigyázzak, mert nála még mindig P-s kép van kinn msnen a nevemnél. És nehogy gáz legyen, ha M esetleg észreveszi. Köszönöm az általános hülyéneknézést. Nem beszélek eleget M-ről, nem osztottam le neki a P-s dolgok nagy részét múlt hétvégén. Vagyis pénteken. Mindegy.
Az épp mellékes, hogy amikor a gép előtt ültem, figyelmeztetett, hogy mennyi az idő, mert indulnom kéne.
Minden egyes alkalommal, amikor munkából hazaér, közli, hogy most szeretne jönni gépezni. Értitek... A köszönés után az első mondat. Semmi: "hogy vagy?", "milyen napod volt?". Ma szóvátettem neki. Egyrészt, ő dolgozott, nekünk kéne megkérdezni. Szóval a mi napunk lényegtelen, mivel itthon voltunk. Vagyis mert ő úgy tudja, itthon voltunk. Meg amúgy is, egész nap a gép előtt ült, nincs kedve gépezni, csak muszáj. Ez hogy jön ahhoz, hogy nem érdekli, mi van velünk???
Öcsém mondta, hogy mióta anya elkezdte a gépezést, mindig ez van, amikor hazajön. Most neki állt feljebb, amikor szóbahoztam.
Ha mondom neki, mennyi dolgom van, az egyetlen reakció: "jó, de hát neked a tanulás a fő elfoglaltságod." Merthogy ő dolgozik főállásban. Ja.. Szóval ennek fejében kussoljak, örüljek, hogy nincs más dolgom (az, hogy kéthetente hétvégén melózok, szóval gyakrabban, mint ő suliban van, mellékes), és örüljek, hogy egy héten csak 3 zh-t és 5 beadandót kell megírnom. Mert nekem az a dolgom. Kíváncsi vagyok, ő meddig bírná ezt. Nem vitatom... biztos nem könnyű a helyzete, de ha azt vesszük, hogy ő választotta ezt magának, akkor nem kéne vernie a nyálát, hogy neki mennyire nehéz. Látom, hogy nem bírja. Amióta elkezdte a sulit, az az első neki. Mentség arra, hogy nem figyel, hogy arra nem emlékszik, hogy megmondtam neki, M jön hozzánk szünetben, akkor majd bemutatom, mentség az, hogy neki épp leadási határidők vannak...
Elegem van belőle. És remélem, öcsém kibírja szeptemberig, amikor végre elhúzhatja a csíkot. Azt hiszem, várja már.
5 megjegyzés:
Hej hej. Nyugi. Ne bosszantsd fel magad, amikor úgyis annyi dolog van, ami felbosszantson enélkül is. Próbáld meg lazán venni, elengedni ezeket a füled mellett. Úgyis csak hétvégente kell kibírnod. Mondjuk most pont jön a karácsony és többet leszel vele, de én akkor is azt tudom tanácsolni, hogy az ilyen megmozdulásait vedd félvállról.
tudomén... de attól még idegesít:S
Attól, hogy valaki felnőtt/szülő, nem lesz egyből olyan ember, akinek teljesen rendben van az élete. Neki is vannak problémái, még ha nem is beszél róluk olyan mélységben, ahogy egy jó anya-lánya viszonyban lehetne, meg neked is megvannak a magad problémái. Lehet marni egymást, de lehet beszélgetni is, úgy őszintén. Egyébként sokszor a szülő gyerekebb a saját gyerekénél :) A jó kapcsolathoz idő kell, ha viszont nincs semmiféle megoldás, akkor nem szabad energiát ölni az idegeskedésbe, mert akkor csak tovább mélyül a szakadék.
Az anyák meghülyülnek. Ez tény. Enyém is bolond. Mindenbe mindig mindenkinél bele kell kötnie. És hogy mit mondasz? Ha nem akarja, úgyse érti meg... majd elmúlik. :)
Nem ide illik, de Boldog Karit!:p
Megjegyzés küldése