Mindketten papírt kapunk a vizsgáinkról... és szakmunkás-bizonyítványt, amivel majd szakácskodhat éttermekben, én pedig diplomát, ami... na igen, ami lesz, és ja. Szóval vizsgák előtt állunk, és kevesebbet vagyunk együtt, mint azt szeretnénk... szóval pl. most csak egy éjszakán aludtunk együtt hétvégén, a héten csak kedden találkoztuk, két órára. És amikor ma beszéltünk telefonon, én már majdnem bőgtem. És neki sem jó. És mondta, hogy találkozzunk, üljünk ki valahová, beszélgessünk, iszogassunk valamit. Nagyon kell...Minden érintéséből, csókjából, mosolyából érzem, hogy Ő az... akit kerestem, akivel, aki velem, akivel együtt... sokáig, nagyon sokáig, örökké... szeretném, szeretné, szeretnénk...
Szeretem. Nekem lett kitalálva. Gondoltam már másról, máskor, de... máshogyan. Ennyire nem éreztem át, amit mondok... még soha. Jó ennyire megnyílni valaki előtt, és ennyire nem szégyellni azt, aki vagyok, azokat a gondolatokat, amik néha felébrednek bennem. Néha picit összekapunk, mert feszültek vagyunk, idegesek, mert akárhogy is, de a jövő a tét... És néha lehet, hogy csendben kéne szorongassuk, ölelgessük egymást, ahelyett, hogy hülyeségeket mondunk (vagyis többnyire én mondok, mert én néha nem tudok hinni magamban, bízni a fontosságomban - a rutin, meg az évek...). Szóval innentől többet fogom szeretgetni, mert elmondani úgysem tudom, hogy mennyire szeretem, mennyire kell nekem, és hogy mennyire fontos.
U.i.: Az a más: 3-as lett a szakdolgozatom. Ami bosszant, mert annyira balfasz vagyok. Kell hivatkozni lábjegyzetben szakirodalomra, én meg elrontottam, mert úgy vagy, hogy kiadás helye, kiadó neve, kiadás éve... én meg: kiadó neve, kiadás helye, kiadás éve. Amúgy tartalmilag meg lettem dicsérve. Mondanám, hogy mindegy, a lényeg, hogy annak ellenére, hogy témavezetőileg nem volt aláírva (ami elvileg elég lett volna ahhoz, hogy ne fogadják el és csússzak fél évet...), hogy mégis kaptam rá jegyet, ami nem karó. Nekem sovány vigasz...
Bár már inkább lennék cukrász (igen, régóta gondolkodom rajta, és közel két hónapja határoztam el, hogy márpedig én... de tényleg!!!), mint tanár az ELTE-BTK egymást furkáló irodalmászai között... Irodalmász, mert szerintem IRODALMÁR nem vitatkozik azon, hogy a körmöcbányai-virágének (1505-ös lejegyzésű) supra szavát hogyan ejtik!!! És nem utálkozik a másikkal azért, mert az máshogy vélekedik Balassi életéről. Tartsanak szellemidézést... kérdezzék meg!!!
És jó, hogy ma süt a nap. És remélem, hogy otthon is. És remélem, Mama kertjében hamar megszárad a föld... no nem teljesen. De remélem, a nagy pánik jó termést eredményez:)
M szülei örültek a csokinak. Apukája (aki amúgy szótlan, keveset beszélő) csillogó szemekkel közölte, hogy ő bizony minden édességet meg csokit szeret. És örültem, hogy örömet tudtam szerezni.
No meg M-nek is, aki hős volt gyakorlati vizsgáján, és a "nívós" Gundel-suli által biztosított szánalmas (homorú palacsintasütő, orosz-hússalátába sült sertéslapocka helyett sült csirkecomb biztosítása, a vizsgaidő fél órával történő bejelentetlen lerövidítése és a kézimixer elkobzása) körülményei ellenére is fergeteges menüt tálalt a zsűrinek... És tudtam, hogy a Gundel-suli az olyan, amilyen... vettem kettőnknek is csokit... CELEBRATIONS-t :D minden szemmel koccintottunk:):P:)
No, de most megyek. Nem akarom megváratni életem szerelmét:)(L)
Szeretem. Nekem lett kitalálva. Gondoltam már másról, máskor, de... máshogyan. Ennyire nem éreztem át, amit mondok... még soha. Jó ennyire megnyílni valaki előtt, és ennyire nem szégyellni azt, aki vagyok, azokat a gondolatokat, amik néha felébrednek bennem. Néha picit összekapunk, mert feszültek vagyunk, idegesek, mert akárhogy is, de a jövő a tét... És néha lehet, hogy csendben kéne szorongassuk, ölelgessük egymást, ahelyett, hogy hülyeségeket mondunk (vagyis többnyire én mondok, mert én néha nem tudok hinni magamban, bízni a fontosságomban - a rutin, meg az évek...). Szóval innentől többet fogom szeretgetni, mert elmondani úgysem tudom, hogy mennyire szeretem, mennyire kell nekem, és hogy mennyire fontos.
U.i.: Az a más: 3-as lett a szakdolgozatom. Ami bosszant, mert annyira balfasz vagyok. Kell hivatkozni lábjegyzetben szakirodalomra, én meg elrontottam, mert úgy vagy, hogy kiadás helye, kiadó neve, kiadás éve... én meg: kiadó neve, kiadás helye, kiadás éve. Amúgy tartalmilag meg lettem dicsérve. Mondanám, hogy mindegy, a lényeg, hogy annak ellenére, hogy témavezetőileg nem volt aláírva (ami elvileg elég lett volna ahhoz, hogy ne fogadják el és csússzak fél évet...), hogy mégis kaptam rá jegyet, ami nem karó. Nekem sovány vigasz...
Bár már inkább lennék cukrász (igen, régóta gondolkodom rajta, és közel két hónapja határoztam el, hogy márpedig én... de tényleg!!!), mint tanár az ELTE-BTK egymást furkáló irodalmászai között... Irodalmász, mert szerintem IRODALMÁR nem vitatkozik azon, hogy a körmöcbányai-virágének (1505-ös lejegyzésű) supra szavát hogyan ejtik!!! És nem utálkozik a másikkal azért, mert az máshogy vélekedik Balassi életéről. Tartsanak szellemidézést... kérdezzék meg!!!
És jó, hogy ma süt a nap. És remélem, hogy otthon is. És remélem, Mama kertjében hamar megszárad a föld... no nem teljesen. De remélem, a nagy pánik jó termést eredményez:)
M szülei örültek a csokinak. Apukája (aki amúgy szótlan, keveset beszélő) csillogó szemekkel közölte, hogy ő bizony minden édességet meg csokit szeret. És örültem, hogy örömet tudtam szerezni.
No meg M-nek is, aki hős volt gyakorlati vizsgáján, és a "nívós" Gundel-suli által biztosított szánalmas (homorú palacsintasütő, orosz-hússalátába sült sertéslapocka helyett sült csirkecomb biztosítása, a vizsgaidő fél órával történő bejelentetlen lerövidítése és a kézimixer elkobzása) körülményei ellenére is fergeteges menüt tálalt a zsűrinek... És tudtam, hogy a Gundel-suli az olyan, amilyen... vettem kettőnknek is csokit... CELEBRATIONS-t :D minden szemmel koccintottunk:):P:)
No, de most megyek. Nem akarom megváratni életem szerelmét:)(L)
1 megjegyzés:
Szerintem igenis a tartalom a fontos! Ezért bosszantó, amikor ilyen apróságokon fennakadnak.
Gratulálok!
És ne mérgelődj (bár én is ezt tenném:P), gondolj bele, milyen rossz lenne, ha nem fogadták volna el, mert nincs rajta a témavezető aláírása...:S
Megjegyzés küldése