Zene.

Fura ez a mai nap zene szempontjából (is). Minden olyan zenét hallgatok most, ami Kalapács nevéhez fűződik. Omen, Kalapács, Pokolgép, Hard. Igazából amik a legjobban tetszenek, a következők: Kalapács-Angyal, Omen-Fagyott világ, Szelíden, Hard - Két szív, Igaz lesz még, Égni kell. De bővítem a dalskálát. Mostanában olyan dolgok történtek, amik ezt váltották ki belőlem. Voltunk okt. 2-án a Syma csarnokban Hangfoglaláson. Láttam elektronikus dobokat, és úgy éreztem, ki kell próbálnom. Nem vagyok az elektronikus dobok híve, de a koncertes zsákmánybeszerző körútjaimat leszámítva, még nem igazán volt dobverő a kezemben. És egyszer ültem dobszerkó előtt, akkor is annyira zavarban voltam, hogy két ütés után átadtam a helyem. De most... most nem. Volt fejhallgató. És így máris sokkal bátrabb voltam. Utána a szintetizátort próbáltam ki. Mindent csak fejhallgatóval. Ez és a múlt szombati Omen az eredménye ennek.
Nem bánom. Mindig van zene, ami a békét hozza el. M zenéje... M stílusa... Heavy metal.
Ő.. csak ő...

"Hivd el, vidd el magaddal
Szeresd őt, szeresd őt, mindennél jobban
Engedd szállni mindig szabadabban,
Magasan, olyan magasan, hogy semmi ne fájjon már!"