Akarni...

Ha igaz, hogy mindent csak akarni kell, akkor a héten lesz új melóm. Mármint:

Kezdem az elejéről, vázlatosan a szombatról..

• az én hibám, hogy nem aludtam péntekről szombatra, de tudom magamról, ettől még lehetek teljes értékű munkaerő
• az nem az én hibám, hogy olyan munkatársam lett szombaton, aki még abba is belekötött, hogy hogyan veszem ki a tálcákat a sütőből.
• alapból ezzel a szöveggel rontott be: "K. (főnöknő) azt mondta, hogy nagyon figyeljek rád, mert neked most nagyon igyekezned kell" A szerdai meeting után több sem kellett: beparáztam, de nagyon. És onnantól mindent elcsesztem. De tényleg... nem direkt, de olyan dolgokat rontottam el, amiket soha. Mondjuk ehhez hozzátartozott az is, hogy semmit nem hagyott végigcsinálni, mert újabb és újabb feladatokat kellett csinálnom kb. azonnal, és azt sem tudtam, hol áll a fejem. És persze folyamatosan cseszegetett, hogy ők ezt nem így szokták :/ szóval szerintem ki fognak rúgni...
• ezt a dolgot pedig azzal tetézem, hogy lebetegedtem. Már szombaton is alig volt hangom, mostanra még rosszabb lett... a doki kiírt, szerdán kell visszamennem...

És az akarásról: 

Tegnap nagyon akartam, hogy történjen valami, ami miatt nem kell bemennem dolgozni. Most ez történt+hőemelkedés+szem feldagadás... 

Szóval mostantól azt akarom, hogy vegyenek fel a KÖKI terminálba a Príma Pékbe... köszipuszi.