randomságok. (ekcéma, munka, melltartó)

• M és az ekcéma... borzalmas küzdelem, igazából. Amikor az általad legjobban szeretett ember testének kb 60%-át sebek borítják és az egész bőre száraz, érdes, szúr, és ő szenved, akkor szívesen átvennéd legalább a felét. Csak hogy aludjon végre, ha már 38 órája fenn van és előtte is 2 órát aludt... És amikor nyöszörög, vakaródzik, hallod, hogy körme már a bőr második rétegét karistolja, és elveszted a türelmed, mert nem tudod nézni, ahogy bántja magát, akaratlanul persze, de mégis... Na, ezt nem kívánom senkinek. Rondának érzi magát, sutának, mert a húzódó bőre miatt kb semmit nem tud szenvedés nélkül csinálni. Pedig igazából a legférfiasabb férfiember, akit ismerek, és a leghelyesebb, és a legek legje, persze, csak pozitívan. Most egy kezelést csinál 2 hónapja, ami állítja, hogy az ekcéma gyógyítható, bár lassú folyamat, de nem kell egész életében kennie magát, stb. Hatása van, a diétának köszönhetően beindult egy intenzív tisztulási folyamat, jövő csütörtökön megtudjuk, hogy a kb katasztrofálisból mennyit tisztult a mája. Talán végre megtaláltuk azt a krémet, ami a tüneti kezelésre a megoldás. Vagyis tegnap az első kenés után kicsit visszakaptam azt a régi, felszabadult M-et, hason tudott aludni, mert nem szúrt a bőre... És a szokásos 2 óra helyett 4-et aludt. Jelentem, (remélem) haladunk.
• Munka: nem tesz boldoggá. Kb. kurvának érzem magam. Vagyis nem is tudom, hogy fogalmazzak. Nem vagyok az a csak a pénzért dolgozom típus. Szeretem élvezni is a munkát. De ebben a cipőboltban a munka előtti és utáni fél óra és a kajaszünet jelentik azt, amikor jól érzem magam. Egyébként csak az érdekel, hogy nap végén megkapom a fizut. Eddig attól féltem, kiderül, hogy értelmes munkához túl buta vagyok. De mindenféle gondolkodást és logikát nélkülöző munkatársak mellett már ehhez az egészhez érzem azt, hogy túl okos vagyok. Mostmár azt hiszem, elég felnőtt vagyok valami felelősségteljesebb munkához, és életemben először hajlandó lennék csinibe vágni magam, mindezt munka kedvéért. És már nem elég az 500 forintos órabér. Annál többet tudok.
• Mutáns vagyok. Legalábbis szerintem. A lábamra lehetetlen szandált venni. Évek óta nem hordtam ilyesmit, nem is tudom, mikor volt az utolsó. Mindig topánka, papucs, de most szandált szeretnék. A lábujjaim viszont még mindig 'különlegesek', a lábfejem (apai nagymamámtól örökség) széles és magas. Biztos létezik az ideális. Jah, alkalmi vagy épp csinosabb magassarkú sem létezik a patáimra...
  Másik: melltartót sem tudok venni magamra. Oké, szépek a szivacsosak. 85C-set vittem próbálni, de bakker: a C-s kosár több mint felét a szivacs foglalja el. A nem szivacsosakba pedig mindig tesznek valami olyan részt, ami csúcsosra vagy lépcsősre deformálják melleim. Pedig amúgy tökéletesek lennének. Vagy 10 különféle darabot próbáltam fel. Namindegy.
• At home: Apa főzött lekvárt!!!!!!!! Meggyet és cseresznyét. És készül a sárgabarackra :) Annyira ügyes apukám van. Ezermester... Minden házkörüli dologhoz ért, legyen az barkácsolás, javítás, felújítás, kertgondozás, minden, és mindemellett a konyhában is egyre ügyesebb. Nagyon büszke vagyok rá, hogy hihetetlen koncentrációval fenntartja a 4 szobás, kétszintes házunkat, és nem kért pénzt egész télen, csak egyszer, mert márciusban fagy volt és nem volt belekalkulálva.
• Buli: Jövő hétvégén iszonyat punk buli a Dürerben. G-vel (M legjobb haverja) már évek óta várunk egy bulira, ahol átélhetjük tinikori punk éveinket újra és újra és újra :)
• Lila hajat szeretnék. Már évek óta, de szerintem kipróbálom... És arra is gondoltam, hogy jövő héten elmegyek valami kozmetikushoz szemöldököt szedetni és festetni. És elkezdek tetkót tervezni a lapockámra.