nagyon okos...

Mérges vagyok. Rohadtul... mert ha megkérdezem, milyen napod volt? hogy vagy? mi a helyzet? az azért van, hogy azt feleld: semmi extra és társai... és később egy adott pillanatban, amikor úgy gondolod, letámadhass, hogy engem nem érdekel, mi van veled... mert az a sztori, hogy zaklattak a villamoson fontosabb, mint a te napjaid... ja. Nem baj, hogy te nem érdeklődsz irántam, hogy te sz*rsz bele néha a kis közös életünkbe, te nem felelsz rendesen a kérdéseimre, és nekem kell rád várnom, hogy végre méltóztass felkelni a gép elől, hogy fel tudjak mosni...

Ha elmondom, hogy úgy érzem, nem érdekellek, természetesen az a legjobb megoldás, ha bontasz egy bort, és leülsz kockulni. És érthetetlen, hogy miért akarok ezek után eltűnni a közeledből, és miért maradok távol 5 órát.

A legborzalmasabb, hogy szerintem a fejedbe vetted, hogy megcsallak, és ezért, meg mert hiányoztam (?), levédted jelszóval a gépedet. És megittál majdnem három üveg bort.

Örvendek, hogy legutóbb azzal dicsekedtél a legjobb barátodnak, hogy szeretem, ha részeg vagy. Nem... utálom. És olyankor kicsit téged is, mert igazi seggfej tudsz lenni, és észre sem veszed, és a végén még én kérek elnézést.

40 perce annak, hogy elmentél kajálni. Ha felhívlak, hogy merre vagy, akkor a válasz lehet: te sem zaklattál engem 4-5 órán keresztül, hagyjalak békén, vagy ha nem hívlak, megint a szememre veted, hogy nem érdekel, hogy mi van veled.

Nem akarok sírni, és nem megyek panaszkodni, mert a szívem legmélyén tudtam, hogy ilyen vagy, de elhitetted, hogy fontos vagyok, én meg beleestem a csapdádba.

Folyamatosan töröm a fejem egy nagyon frappáns bosszún mindenért... de nincs kedvem egy újabb hisztidhez.