Elérkezett a nap, amelyre... Na, nem akarok hazudni. P-t akarom, a koncertet nem. Ennyi:D
Azon töprengek, hogy mit vegyek fel. Csini szeretnék lenni.
Jah, többé vagy nem mosok hajat, vagy nem szárítom meg. Múlt héten elkezdett szikrázni a hajszárító. Kikapcsoltam. Amikor apának meg akartam mutatni, hogy szikrázik, már el se indult. Utána apa megcsinálta. Hajat szárított vele anya, Zsolti, meg talán Balázs is. Tegnap a kezembe vettem. Bekapcsoltam. Az a pont ott a belsejében már megint narancssárgán világít. Majd elmúlt. Majd egyszercsak megint kigyulladt és erre megállt a hajszárító. Oké, nekem van a leghosszabb hajam a családban, valószínű ezért bírja a többiekét, és az enyémet nem. De mivel magyarázható, hogy egy időben a gép csak akkor fagyott le/indult újra, amikor én gépeztem. Vagy hogy a net is csak akkor száll el. Vagy hogy a porszívó pedig csak nekem nem akar működni (nem, nem a zsinórbetekerős gombot nyomtam:D). Szerintem én vagyok az elektromumus és majd egyszer, ha már elég nagy lett azt erőm, egész Tolna megyét áramtalanítani fogom a puszta jelenlétemmel xD
Erről jut eszembe: ijedtetek már meg úgy igazán filmtől? Ha igen, melyik volt az a momentum?
Elmesélem a saját sztorimat: édes drága egyetlen öcsémtől kaptam karácsonyra egy DVD-t. Egy horror, vagy thriller, vagy mi. A címe: ŐK.
Tudni kell rólam, hogy én a szekrénybőlszörnyeketkimásznilátós kislány voltam. Egyszer azt láttam, hogy egy Michelin-figura szerű ember áll az ágyam végében és csikizi a talpam.
Ez a film... Ez pedig: kezdődik egy kisgyerekkel, aki nagyon fél a sötétben és az ágyban fekszik. Anyukája benéz az ágya alá, nincs ott mumus. Majd kimegy és behajtja az ajtót. A szekrényből furcsa motoszkálás hallatszik. Mindegy... hagyjuk. A lényeg, hogy kis szörnyecskék vadásznak gyerekekre, a sötétből másznak elő. A város áramellátását teljesen szétkapták jelenlétükkel, mert nem szeretik a fényt. Ahol megjelennek, villódzó égők, stb. jelzik jelenlétüket. Ja és elrabolják, majd elevenen felfalják áldozataikat.
Múlt héten kinn voltam, hogy beszedjem a ruháimat. És elkezdett villódzni az égő. Azt hittem, besz@rok. Áhh:S Rohantam be, aztán apa szólt, hogy még pár cuccot kinn hagytam. Röviden elmeséltem neki, hogy félek, meg mitől, ezért kiállt az ajtóba, hogy biztonságban érezzem magam. Örültem neki...
Azon töprengek, hogy mit vegyek fel. Csini szeretnék lenni.
Jah, többé vagy nem mosok hajat, vagy nem szárítom meg. Múlt héten elkezdett szikrázni a hajszárító. Kikapcsoltam. Amikor apának meg akartam mutatni, hogy szikrázik, már el se indult. Utána apa megcsinálta. Hajat szárított vele anya, Zsolti, meg talán Balázs is. Tegnap a kezembe vettem. Bekapcsoltam. Az a pont ott a belsejében már megint narancssárgán világít. Majd elmúlt. Majd egyszercsak megint kigyulladt és erre megállt a hajszárító. Oké, nekem van a leghosszabb hajam a családban, valószínű ezért bírja a többiekét, és az enyémet nem. De mivel magyarázható, hogy egy időben a gép csak akkor fagyott le/indult újra, amikor én gépeztem. Vagy hogy a net is csak akkor száll el. Vagy hogy a porszívó pedig csak nekem nem akar működni (nem, nem a zsinórbetekerős gombot nyomtam:D). Szerintem én vagyok az elektromumus és majd egyszer, ha már elég nagy lett azt erőm, egész Tolna megyét áramtalanítani fogom a puszta jelenlétemmel xD
Erről jut eszembe: ijedtetek már meg úgy igazán filmtől? Ha igen, melyik volt az a momentum?
Elmesélem a saját sztorimat: édes drága egyetlen öcsémtől kaptam karácsonyra egy DVD-t. Egy horror, vagy thriller, vagy mi. A címe: ŐK.
Tudni kell rólam, hogy én a szekrénybőlszörnyeketkimásznilátós kislány voltam. Egyszer azt láttam, hogy egy Michelin-figura szerű ember áll az ágyam végében és csikizi a talpam.
Ez a film... Ez pedig: kezdődik egy kisgyerekkel, aki nagyon fél a sötétben és az ágyban fekszik. Anyukája benéz az ágya alá, nincs ott mumus. Majd kimegy és behajtja az ajtót. A szekrényből furcsa motoszkálás hallatszik. Mindegy... hagyjuk. A lényeg, hogy kis szörnyecskék vadásznak gyerekekre, a sötétből másznak elő. A város áramellátását teljesen szétkapták jelenlétükkel, mert nem szeretik a fényt. Ahol megjelennek, villódzó égők, stb. jelzik jelenlétüket. Ja és elrabolják, majd elevenen felfalják áldozataikat.
Múlt héten kinn voltam, hogy beszedjem a ruháimat. És elkezdett villódzni az égő. Azt hittem, besz@rok. Áhh:S Rohantam be, aztán apa szólt, hogy még pár cuccot kinn hagytam. Röviden elmeséltem neki, hogy félek, meg mitől, ezért kiállt az ajtóba, hogy biztonságban érezzem magam. Örültem neki...
6 megjegyzés:
zí, a kisugárzásod tehet róla :P Én is ilyen vagyok... Hát még amikor barátnőmmel közösen sütöttünk tortát. A mixer elkezdett szétesni! Leesett egy darab, gyorsan kiszedtük a krémből...aztán még egy...és így tovább :D Végül egy darabka bele is sült a tortába. Megállapítottuk, hogy a negatív energiáink tehettek róla.
Kiskoromban egyszer frászt hoztam a családra, mert az éjszaka közepén váltig állítottam, hogy egy magas, fekete hajú nőt láttam bemenni a nővérem szobájába. Bűbájos volt, ahogy mindenki felkel, körülnéz a házban, hogy megnyugtasson. xD
Nagyon szép!Szuper!
Tessék kérem boldognak lenni áááám!Szeretettel.Lajos
Réka, akkor a széteső mixer durvább:D pláne a tortában:D fini lehetett:D
Lajos: én boldog is vagyok:D ha tudnád mennyire:D
höh...és számoljátok hozzá, hogy míg a filmet néztük én sikítoztam mellette XD
Vazz, én attól beparáztam,hogy ezt elolvastam....
nem negatív energia, hanem szimplán túl sok. simán meg lehet hülyíteni vele a gépeket. én is szoktam műsorozni. régen anyámék ki voltak készülve tőlem, hogy mindig minden tönkrement a kezeim között. :)
Megjegyzés küldése