2009. június 14., vasárnap

Hjajj.

Előző bejegyzésemben talán a kezdő kérdés nem volt eléggé érthető. Nem arra voltam kiváncsi, hogy mi a különbség az én és a mások hiányérzése között. Egyszerűen egy költői kérdés, hogy miért más a bennem lévő hiányérzet most, holott máskor is volt már olyan, hogy nem találkoztunk hétvégén. Jelek szerint nem voltam érthető. Mindegy.
Amúgy más... Lehet, hogy szintet lépett a kapcsolatunk, már nem csak a kapcsolat a komoly, de már Ő is, hisz van munkája, amiért felelősséggel tartozik, én is komoly lettem, mert ilyen ember barátnője vagyok? Áhh, botorság. Nem tudom, milyen lesz majd az én P-m, aki mások működése folytán őrmesterré lépett elő az embertömegből párszáz társával. Nem tudom, én milyen leszek ennek hatására. nem tudom, milyen új kompromisszumokat kell kötnöm. Azt sem tudom, mi vár rám a nyáron, lesz-e lehetőségünk, időnk strandra, kirándulni, akárhova menni. Vagy egyáltalán kettesben lenni:S Nem tudom.
Talán pont ezek miatt más ez a hiány...

4 megjegyzés:

VámpírAngyal írta...

Vettem a lebaszást,bocs h sajnáltattam magam..

zinajda írta...

Nem éreztem, hogy sajnáltattad magad. Csak úgy éreztem, az orrom alá dörgölted, hogy nekem ilyen-olyan jó és nincs okom/jogom szomorúnak lenni. És ezt próbáltam megmagyarázni. Vagyis hogy attól még nekem is lehet egy picit rossz, nem? Meg én attól, hogy leírom, hogy hiányzik, még mindig értékelem, hogy van nekem. Sőt: hogy leírom, talán pont annak a kifejezése. No mindegy. Nem akartalak megbántani. Csak ki akartam fejteni, amit az előzőekben leírtam. Csak hogy érthető legyen:)

cyborgwings írta...

de érthető voltál.

zinajda írta...

köszönöm:)