2009. július 25., szombat

Ma.


Ezt a teknőst csak úgy találtam, és megtetszett:D
A napom egész tűrhető volt. (A reggeli idegbajt és - nemcsak számomra - kellemetlen következményeit nem figyeljük.)
Kb. ugyanazokkal voltam mindig kinn szüneten. Őket már ismerem is. Marietta és Peti együtt halálosak. Fuldoklottunk a röhögéstől. Az egyértelmű legtehetségesebb dolgozó talán Gyuri. Sztorijai: van egy asztal, amihez tartozik négy szék. Abszolút nem mindegy, hogy melyiket ütjük be először. Gyuri ezt nem tudta. Beütötte a négy széket, majd az asztalt. Minden simán ment a blokkolás végéig, amikor is nemcsak egy blokk jött ki. A pénztárgép folyamatosan tolta ki magából a papírokat, megállíthatatlanul. Gyuri először a kasszairodába telefonált be, ahol azt mondták, kapcsolja ki a gépet. Valahol a kassza alá gyűrte be amgát a min. 180 cm magas emberke, a vásárló is csak nevetett. De nem volt meg az a gomb. Ezért úgy gondolta, megkéri valamelyik munkatársát. Épp ment a kasszasoron egy sárga pólós ember. Gyuri magához hívta. De ő pont a román főmufti volt, aki nem beszél magyarul, és az aktuális főkasszásunknak most adott pár hete/napja figyelmeztetést. A gép dobálta magából a papírokat, Gyuri pedig elrohant kapásból 3 kasszásért (ekkor már a főkasszás is kiért, mert megijedt a román láttán). Így, együttes erővel kikapcsolták. Talán 28 blokk jött ki:D
  • Másik Gyuri sztori: (bár lehet, hogy ez csak nekünk volt vicces) Valami probléma volt a bankkártyás fizetésnél, ezért betelefonált a kasszairodába, hogy megkérdezze, mit kell csinálni. Ott adtak neki egy számot, hogy hívja fel. Ő persze azt hitte, hogy ez még egy Ikeán belüli szám lesz. Felvették a telefont, beleszólt: "Szia! Gyuri vagyok a 16-osból!" Válasz: "Őőőőő... igen?!" A poén része annyi, hogy ez az OTP helpdeskje volt, mármint amit felhívott:D
Bírom ezt a társaságot. Vagyis a fiatalabbik részét. Ma azt hiszem, a 2. szünetünk után ültünk a kasszairodában, a lehető legnagyobb kussban, hogy fel ne tűnjön valakinek, hogy mi ott vagyunk. Egyik nőci egy letépett kis blokkból vágott csigát, egy másik találomra ütögetett be mindenféle összegeket. Amikor elkészült a csiga, megszólalt: "na, mikor mehetünk már?!" Jön a reakció attól, aki a számokat ütögette: "Csitt, nyugi, maradj csöndben!" Azt hiszem, ez leírja a mai munkakedvet.
  • Jah, a vásárlómennyiségmérőnk (vajon kilóra mérjük?) egyik szünet elején azt mutatta, hogy kifejezetten erős nap a mai. Marietta: "Hú, akkor vigyázok, hogy le ne égjek!" Amikor 25 perccel később megint arra megyünk: átlagos nap. Marietta ismételten megszólal: "Ja, biztos azért, mert felerősödött a szél és jöttek a felhők!"
Gondolom, ezek a poénok nem jönnek át annyira. De ma, abban az állapotban, abban a szünetbenasztalonfetrengőskávézós időszakban akkorát ütöttek, hogy feküdtünk a röhögéstől (is):)
  • Rakott krumpli 23:53kor mennyire ápdét?:D Jó, két kenőmájasos szendviccsel nem volt annyira kellemes a 10 óra munka:D Nem voltam éhes:D
Jó kedvem van, bár kicsit lobbanékony. Türelmesnek kéne lennem, de én mindig mindent azonnal akarok. Aztán ez idegesít. Amúgy reggel P-nek küldtem vagy 10-15 visszahívóst, 3 óra alatt 5-ös 6-os blokkokban, és ez feszélyezte, meg picit idegesítette, mert azt hitte, baj van. Volt is. Egyéni agybaj, amit anyámmal, bátyámmal, öcsémmel nem oszthatok meg, amúgy sem tudnának lenyugtatni, ehhez ő kellett volna, ismerem magam. Nem hívott vissza, MSNen beszéltünk. Rendes elszégyelltem magam. Gondolom, vagyis tudom, ez nem volt tőle se szándékos, ugyanakkor megértem, hogy idegesítő. Az utolsó visszahívósblokk már nem teljesen saját mű. Béka volt az, aki még a 2. blokk után azt mondta, hogy majd ha fél órával később találkoznak P-vel (P küldött neki visszahívót, hogy hívjon fel engem, mert mi a bajom), akkor odaadja neki a telefonját és fel tud hívni engem. Egy órával később Békának küldtem a visszahívót, felhívott, és mondta, hogy elfelejtett, de próbáljak meg P-nek egy csomó csórót küldeni, hátha visszahív akkor. Szerintem ekkor is kb. 6 ment, majd amikor nem volt reakció, megint Békának küldtem, aki felhívott, megkértem, hívja fel P-t, hogy próbáljon meg valaki otthoni telójáról felhívni. Majd P azt üzente, hogy elég durva a telefonszámla, ezért nem. És akkor én leálltam. És utána 20 perccel később felmentem MSNre és akkor ráírtam és ja.
  • Szóval ez a helyzet. De most már nyugi-nyugi vagyok... lálálálálálálá:D

2 megjegyzés:

deTo írta...

Hát van szebb dolog, mint halálra pénztárazni magát az embernek? :D Fölrémlettek a tavaly nyári OBI-s élményeim... :)

About a girl írta...

Az OTP helpdeskes történet nagyon nagy :D
Bármilyen munkát el lehet viselni, ha jó a társaság :)