Csak hogy izgalmasabb legyen a dolog, elolvastam P blogját. Ott láttam, hogy valaki úgy nyilatkozott rólam, ahogy azt a címben láthatjátok. Jó, kib*szottul haragszom magamra, amiért összetörtem, meg amiért áltattam, de amikor kimondtam, amit érzek, gondolok, még nem gondoltam volna, hogy az, amit mondok, végül semmivé válik bennem. Miért lennék én retek? Amikor utoljára szakított velem, a szakítás előtt pár órával még mintha mindent megtett volna értem, majd a metroaluljáróban csak annyit mondott, hogy "nekem ez így nem megy". Az első szakítás előtt egy komplett hétvégét töltöttünk együtt hihetetlen harmóniában, lefektetett, majd szex után nyőgte be, hogy nem szeret, holott előtte még szeretett... Stb. stb. Nem... a bosszú gondolata meg sem fordult a fejemben. Persze ezt már mondhatom. Egyszerűen: ezt ő is megjátszotta velem, tudatosabban, mint én... akkor?
Csütörtök este még mindent megadtam volna neki, mert magával ragadott valami... De ahogy feküdtünk az ágyon, és mondta, neki mik a tervei velem, hogy mit érez irántam, hogy mennyire szeret, én már nem tudtam viszonozni. A sok sz*r után kevés dolog maradt bennem irányában, és a kimondás pillanatában azok is eltűntek.
Miért kapom a vádat, hogy csak azért mondtam M-nek, hogy szeretem, mert nem akarok egyedül maradni? Merthogy csütörtökön még P-nek mondtam ugyanezt. Persze. Mert ő soha nem mondta R-nek, hogy szereti ugyanúgy, ahogy nekem mondta... Tényleg szeretem M-t. És erre abban a fél órában jöttem rá, amíg állt velem szemben, és tépelődött. Nem ismertem fel, mit jelent nekem. Már a 2. héten azt vártam, hogy olyan legyen a kapcsolat, mint P-vel volt. De nem lesz olyan, tekintve, hogy még mindig nem adtam oda magam neki. Ezért más. Nyugisabb, stb. De biztosabb.
Miért van meg P-nek az a kiváltsága, hogy miután elveszített, ráébredhet, hogy mit jelentek neki? És nekem miért nem lehet az a kiváltságom, hogy amikor odaérek, hogy lehet, elveszítem M-t, rájövök, hogy sokkal fontosabb mint gondoltam volna? Miért? miért? miért?
Miért pont az az ember vádol engem hazugsággal, átveréssel, hátbaszúrással, cserbenhagyással, aki ezeket a dolgokat nem egyszer megjátszotta velem? Miért kéne nekem ezek után kiállnom a kapcsolatunk mellett? Amikor az utolsó esélyét eljátszotta, még mindig lett volna egy utána. De nem vállalta, mert félt volna szembenézni a környezettel.
Voltak még dolgok csütörtök előtt, amiket nem mondtam el neki. Amik csak akkor léteztek bennem, amikor vele beszéltem. Szerettem volna, ha egyszer a férjem lesz... szerettem volna, ha megölel, és csak ölel. Szerettem volna úgy szeretni, ahogy régen... ahogy most ő engem. Szerettem volna. De pár óra alatt ráébredtem: nekem ez már nem megy...
És mégis én vagyok a retek. Nem, nem kérem P elítélését, leginkább saját magam felmentését. És nem is a környezetemtől kérem. Leginkább magamtól.
Sajnálom, hogy így alakult. Nem azt sajnálom benne, hogy M-mel jobban kötődünk egymáshoz, hogy megtanultam értékelni, szeretni azt az embert... Hanem azt, hogy összetörtem valaki mást. Persze valószínűleg mostanra P van abban az állapotban, hogy ez az egész nem érdekli. De én úgy éreztem, ezeket a dolgokat ki kell írnom magamból.
remélem, ugyanúgy semmivé válik ez a belső feszültség, amit az a pár bejegyzés okozott, mint a "szeretlek" és azt "azt szeretném, hogy megölelj", a "soha nem fogsz elveszíteni" stb. stb. stb.
Csütörtök este még mindent megadtam volna neki, mert magával ragadott valami... De ahogy feküdtünk az ágyon, és mondta, neki mik a tervei velem, hogy mit érez irántam, hogy mennyire szeret, én már nem tudtam viszonozni. A sok sz*r után kevés dolog maradt bennem irányában, és a kimondás pillanatában azok is eltűntek.
Miért kapom a vádat, hogy csak azért mondtam M-nek, hogy szeretem, mert nem akarok egyedül maradni? Merthogy csütörtökön még P-nek mondtam ugyanezt. Persze. Mert ő soha nem mondta R-nek, hogy szereti ugyanúgy, ahogy nekem mondta... Tényleg szeretem M-t. És erre abban a fél órában jöttem rá, amíg állt velem szemben, és tépelődött. Nem ismertem fel, mit jelent nekem. Már a 2. héten azt vártam, hogy olyan legyen a kapcsolat, mint P-vel volt. De nem lesz olyan, tekintve, hogy még mindig nem adtam oda magam neki. Ezért más. Nyugisabb, stb. De biztosabb.
Miért van meg P-nek az a kiváltsága, hogy miután elveszített, ráébredhet, hogy mit jelentek neki? És nekem miért nem lehet az a kiváltságom, hogy amikor odaérek, hogy lehet, elveszítem M-t, rájövök, hogy sokkal fontosabb mint gondoltam volna? Miért? miért? miért?
Miért pont az az ember vádol engem hazugsággal, átveréssel, hátbaszúrással, cserbenhagyással, aki ezeket a dolgokat nem egyszer megjátszotta velem? Miért kéne nekem ezek után kiállnom a kapcsolatunk mellett? Amikor az utolsó esélyét eljátszotta, még mindig lett volna egy utána. De nem vállalta, mert félt volna szembenézni a környezettel.
Voltak még dolgok csütörtök előtt, amiket nem mondtam el neki. Amik csak akkor léteztek bennem, amikor vele beszéltem. Szerettem volna, ha egyszer a férjem lesz... szerettem volna, ha megölel, és csak ölel. Szerettem volna úgy szeretni, ahogy régen... ahogy most ő engem. Szerettem volna. De pár óra alatt ráébredtem: nekem ez már nem megy...
És mégis én vagyok a retek. Nem, nem kérem P elítélését, leginkább saját magam felmentését. És nem is a környezetemtől kérem. Leginkább magamtól.
Sajnálom, hogy így alakult. Nem azt sajnálom benne, hogy M-mel jobban kötődünk egymáshoz, hogy megtanultam értékelni, szeretni azt az embert... Hanem azt, hogy összetörtem valaki mást. Persze valószínűleg mostanra P van abban az állapotban, hogy ez az egész nem érdekli. De én úgy éreztem, ezeket a dolgokat ki kell írnom magamból.
remélem, ugyanúgy semmivé válik ez a belső feszültség, amit az a pár bejegyzés okozott, mint a "szeretlek" és azt "azt szeretném, hogy megölelj", a "soha nem fogsz elveszíteni" stb. stb. stb.
11 megjegyzés:
Hát ez kedves. Kíváncsi lennék, hogy ismer-e téged, aki azt a kommentet otthagyta P blogjában. Bár ha ismerne, biztosan nem írta volna ezt. Hasonló cipőben járunk, vagy mi... lehet mégis el kéne mennem 30Y-ra. Nálam most az a gebasz, hogy Gáborral megmaradt a barátság, persze, menjünk együtt bulizni, meg mittomén, ő velem akar partizni, kispicsám... és most nem tudom, hogy azért akarta, hogy ottlegyek, hogy végignézzem, ahogy összejön egy bűnronda csajjal, vagy cask azért, hogy ha esetleg senki ne jöjjön össze neki, mégis legyen egy csaj, akinek sírhat? Mondanom se kell, utána le se szarta a fejem.
Ohh, basszus. Nálam a sztori ezek után még folytatódott. Ma... Meggyűlöltem. Óje.
Ohh bakker. Nővi nekem már egy életre elegem van P-ből! Még 1 húzása van. Téged meg nagyon szeretlek. Remélem megkaptad az sms-em. Ha tudsz majd valahogy jelezz. Kérleeek!!!!
bírom, hogy ilyenkor nekik áll följebb. az bezzeg eszébe sem jut ilyenkor egyiknek se, hogy ő mit művelt. ne is törődj vele! nem ér ennyit.
annak örülök, hogy m normálisan állt a dologhoz. szerencse. remélem, jól alakulnak vele a dolgok.
Csodálom, hogy még csak most gyűlölted meg. Nem uszítani akarlak, csak megjegyeztem... hihetetlen, hogy a férfiaknak megvan az a képességük, hogy akármilyen szemétséget csinálnak, utána mindig úgy állítanak be mindent, hogy mi voltunk a hibásak, nekünk legyen lelkifurdalásunk. Tejóég, miért nem születtem pasinak?
Hugom: +1 húzás kipipálva.De ne csinálj semmit. Nem magam miatt gyűlölöm. Megkaptam az sms-t. Péntek estefele megyek haza, szombaton ráérek. Figyelj, rád gondoltam, meg Munyura. Meg akarom lepni M-et valami sütivel:)De valami olyannal, ami csak neki készül... segítesz? Amint kapok fizut, feltöltöm a telefonom, és írok neked.
csillagvirág: igen, hihetetlenül örülök, hogy M így fogta fel. de mivel rájött, mennyire összezuhantam, rájött arra is, hogy megbántam. miatta. és ez a dolog mutatta meg nekem, hogy milyen ember is ő. és nagyon szeretem:)
Deto: persze. most is én vagyok a "rohadt bosszúálló ribanc", aki kihasználta, stb. Mondjuk már mindegy. nemérdekel.
Nem értelek, miért most gyűlölted meg. Ha eddig képes voltál elviselni őt, akkor most minek? Te is tudod, hogy ez nem megoldás, de már elegem van mindkettőtök gyerekes megmozdulásaiból. Másik: Kedves kommentezők! Miért jön egyfajta általánosítás rögtön rólunk férfiakról? Ti is ugyanúgy megcsináljátok ezeket a dolgokat. Sőtt, sokkal cifrábbakat is... Tudnék mesélni... Lehet, fogok is...
Nővim! Péntek este Viktornál leszek de szombaton hamar hazajövök akár és akkor szomaton meg Vasárnap a tiéd/tiétek vagyook! [L]
Chaos: gondolom Te úgy látod, hogy a nők a szemetebbek. Persze, ne általánosítsunk. De szerintem mind tapasztalatból beszélünk... többnyire rossz tapasztalatból. Ha nem így lenne, nem tartanánk itt.
Kedves Chaos! Azt hiszem, tudom, ki vagy. Szívesen elmondom, miért gyűlöltem meg, de ez vagy személyesen, vagy telefonon fog bekövetkezni. Nincs értelme ennek a gyűlöletnek. Semmi célom nincs vele. Csak fellobbant. Úgy érzem, ha kiírom magamból, akkor jobb. Fokozatosan megszűnik. Nem kell úgy venni, hogy vérbosszút esküdtem. nem akarom, hogy bármit is érezzek iránta. El akarom felejteni ezt az egészet. És ha tényleg végignézted, örülj, mert nem kell tovább nézzed.
A kommentelőim pedig egytől-egyig úgy általánosítanak, hogy mindannyiuk életében ott van az az ember, vagy több ember, akinek segítségével e tapasztalatokra szert tettek. Nem tartom magam sem szentnek, voltak nekem is húzásaim, de de az, hogy néha hisztiztem hülyeségek miatt, nincs egy súlycsoportban azzal, hogy ő pl. megcsalt és hazudott. És lehet, hogy átvertem csütörtökön. De ugyanúgy magamat is. Mindegy, hívj fel mondjuk csütörtök este, ha ráérsz. És remélem, az vagy, akire gondolok. A te véleményed valamiért számít. És most is csak azért kezdek magyarázkodni, mert nem akarom, hogy te is reteknek tarts...
A gyűlölet amúgy sem jó szó. Mindegy. Tényleg nem akarok már semmit érezni.
Megjegyzés küldése