Visszatért az egyetemista énem, ami a félévben eddig szunnyadt. Könyvtár, büfé, beszélgetések. És talán, ami még fontos: hozzászólok az órák anyagához, van véleményem, megosztom, stb. Érzem az energiát magamban, hogy minden téren helyt álljak. Közben figyelem, elemzem magam. A felbukkanó érzéseket, gondolatokat. Napokba telik, míg eljutok egyről a kettőre. De alakul. Lassan higgadok.
Holnap két előadást tartok. A készüléseknél meglepődök. Magamon. Olvasok, olvasok, és már alakul a koncepció. Tudom, miről mit kell mondanom, milyen szemmel kell néznem. Nem szorítkozom a talált szakirodalmak ismeretanyagára. Korábbi félévekben megtanult dolgok is beugranak, azokat is belehelyezem a mondanivalóba. Talán ez normális, így természetes. De mindig meglepődök, hogy én is képes vagyok erre:)
Holnap két előadást tartok. A készüléseknél meglepődök. Magamon. Olvasok, olvasok, és már alakul a koncepció. Tudom, miről mit kell mondanom, milyen szemmel kell néznem. Nem szorítkozom a talált szakirodalmak ismeretanyagára. Korábbi félévekben megtanult dolgok is beugranak, azokat is belehelyezem a mondanivalóba. Talán ez normális, így természetes. De mindig meglepődök, hogy én is képes vagyok erre:)
2 megjegyzés:
Hát ha ez normális, akkor az érettségivel véget fog érni tanulói pályafutásom. :D Minden esetre örülök hogy ilyen kreatív vagy, büszke lehetsz magadra, én az vagyok rád! :) Holnap meg... jáááj!!! :D
Ugyan, ki tudja:D Am. büszke is vagyok magamra:P
Ma.. áááááh:D csúszunk majd egy jót:D mert megérdemeljük:P
Megjegyzés küldése