2009. december 12., szombat

"...én meg a szívemnek a belső falára a neved arannyal írom fel utána.."

Egész héten ez megy a fejemben. És a hétvége...:) Megígértem, hogy írok. Háth...
Szóval valahol ott tartottam, hogy titkolózás, tortapara.
Éjjel fél 3-3 körül még lábkörmöt vágtam, és hajat szárítottam szombaton. Nem tudtam aludni. Nem volt annyira kellemes az ébredés 4-5 óra alvás után, de dolgozott bennem a tudat: nemsokára látom. De előtte... ki kell díszítsem a tortát.
Töprengtem.. hova rejthetném? A doboz tuti elárul. Meg fogja kérdezni, mi az... Elhatároztam: ez első szót mondom, ami eszembe jut.

"Mi az ott nálad?"
"Galamb!"

Remek vagyok:D
Együtt főztünk. A menü: hagymaleves, bolognai. Én többnyire hagymát pucoltam (és könnyeztem) és kavargattam közben. Ehhez még értek. Hm. Nem tudom, egy szakácsot mennyire lehet elkápráztatni egy jól elkészített szalonnás-hagymás rántottával xD De majd kipróbálom. Öhh. Nem találom a megfelelő szót arra, hogy milyen volt főzés közben. Én (mint ugyebár a nő) rendkívül szexinek találtam, hogy Ő (aki ugyebár a férfi) ott áll a tűzhelynél, és csodálatra méltó magabiztossággal szórja a szószba a látszólag behatárolhatatlan mennyiségű fűszert. Már a harmadik ugyanolyan színű ízesítőnél oda akartam ugrani, hogy "Állj, ezt ne!", de aztán megfordult a fejemben, hogy velem ellentétben ő talán tudja, mit csinál. Vagyis biztosan. És szokásommal ellentétben nem kezdtem el nyüsszögni, hogy mennyire nem bírom a fűszert. Meg hülyeség is lett volna. Fantasztikus íze volt. A hagymaleves meg... régen ettem ennyire finom levest:)
Kaja után leültünk filmezni. Másodszor sem tudtunk figyelni a Batmanre. Mellette nehéz nem rá figyelni. Kanapén fekvős-ülős-csókolózós. Már nem like a virgin. Már tényleg inkább mint nő voltam jelen.
Mikor többiek megérkeztek, gyorsan tájékoztattam Barbit, hogy ő majd velem jön, bevisszük a tortát. Vicces volt. Útközben elfújtam a gyertyát, meg minden. Beértem, állt, nézett...
"Ez a galamb?" :)
Pozitív kritikákat sepertem be:) Ami jól esett.
Azt hiszem, ha konkrétan a doboz látványa után meglepni nem, de meghatni azért sikerült.
Lehetetlen kifejezni, mit érzek...
Egy darabig náluk voltunk. M és Tónás gitározgattak. Tetszett, csak nem igazán tudtam figyelni, mert Gyuri Speedy Gonzales pengette össze-vissza a gitárt. Már amikor épp pengette, én nem vonót követelt:D
Aztán lemásztunk koncertre. Egész jó volt. Csak a dobos volt béna. Össze-vissza elvitte a bandát. Mi addig nagy bőszen ittunk... De nem rúgtam be. Annyira... Vagyis mire hazaértünk, józan lettem.
Aztán ő evett, én többnyire csak ültem, aztán megágyazott, átöltöztünk.
[...]
Új helyen nehezen tudok elaludni, vagy ha sikerül is, fél óránként felébredek. Ahányszor felébredtem, mindig érzékelte. Mindannyiszor magához húzott, megcsókolt, és simogatott, amíg újra el nem aludtam.
Fantasztikus volt vele. Minden megmozdulását imádom. És nem elég... még mindig nem.
(Vasárnap lényegében használhatatlan voltam. Csak ültem, meg feküdtem, és aludtam. A legjobb az volt, amikor azt hiszem, valami filmet néztünk, én pedig a hasán feküdtem, öleltem, és aludtam. Mármint a vasárnap napközbeni alvásaim közül.)
Következő hétvégén megint valami hasonló. Csak még többet leszünk együtt. Már várom:)


1 megjegyzés:

deTo írta...

Ezdejóóó! ^^