Ma bemegyek felmondani. Mert ez így nem mehet tovább. Kb szóba sem állnak velem, már két szombaton fakadtam sírva, mert két embertől annyira sok ellentétes infó jön minden munkadologról, hogy nálam jön a rövidzárlat.
V pedig úgy beszélt velem most szombaton, ráadásul egy vásárló előtt, hogy azt hittem, hazajövök. De valahogy kibírtam. Viszont nem tudok úgy visszamenni, hogy dolgozzak... nem menne.
Nekik csak annyit mondok, hogy ami nem megy, ne erőltessük. Leadom a polókat meg a kulcsokat, jelzem, hogy majd szóljanak, ha megvannak a papírok, és uccu neki.
Lehet, hogy dolgozhatok Csömörön egy vegyesboltba, de van némi ellenérzésem a Bp. határain kívüli munkával kapcsolatban. Van félretett pénzem vidéken, hogy ne költsem el, de ami nálam van, azt meg kiadtam laptoptöltőre, mert már egyáltalán nem tudtam bekapcsolni a gépem, annyira tönkrement a zsinór.
Szóval van ez a munkahely, de kb. úgy érzem, mint egy rossz kapcsolatban: szakítani akarok, de nem akarok egyedül lenni, ezért keresek valami pótlékpasit. Persze egy ilyen kapcsolatból le(he)tt szerelem, de kevés eséllyel....
Micsináljakmicsináljak :(
Ami pedig igenis jó: tegnap sikerült ismét menthetetlenül nagyon beleszeretnem M-be :) Végre megejtettük az évfordulós vacsit, és hihetetlen jóra sikeredett. Pedig a kapcsolatunk akkori állása miatt egy kicsit szkeptikusan álltam a dolgokhoz, de nagyon-nagyon jól éreztem magam :) Reggel pedig megint sírtam, hogy nem lehetünk többet együtt... kaptam nagyon szép nyakláncot :) :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése