Lejárt. De ha majd kapok újat, nem írom alá. Az elmúlt egy hónapban minden elromlott. Visszacsinálni nem lehet... nincs erőm, és minden nap csak ront a helyzeten.... a kétszínű főnöknél jobb volt az idegbeteg. Akkor még tudtam, mire számíthatok.
Most mindenért én vagyok a hibás, pedig még első eladónak sem lettem kinevezve. De ha valami nem jó, egyből az én hibám.
Várnám, h valaki beszél K-val erről, de ő akkor sem tekint rám emberként, ha megszakadok. Nem akarok többé bemenni, ott lenni, bárminek nekikezdeni, mert csak elszúrom... nem akarok mások hülyeségei miatt magyarázkodni.
Olyan ez, mint egy párkapcsolat. Próbálod a legjobb formádat mutatni. Eleinte rózsaszín köd. Igazinak tűnik. De érzed, h csak addig kellesz, amíg tökéletes vagy.Egy kisebb hiba, és érzed, h semmi sem a régi. Kűzdesz, hogy hátha, de tudod: ha megfeszülsz, sem lesz már jó. Nő a stressz, csökken a lelkesedés, nô a hibák száma és fáj, megaláz.
Össze vagyok törve.
2 megjegyzés:
Itt az utolsó bekezdésben már M.-ről van szó, igaz? Vagy vele nagyjából rendben vannak a dolgok?
A munkahelyeken meg sose könnyű. Ha vezető beosztásba kerülsz, talán még nehezebb.:/
Nem M-ről van szó. A melóhelyen érzem úgy magam, mint egy elfuserált kapcsolatban....
Megjegyzés küldése