Akármi.

Egy hete anya megtalálta a blogom, volt nagy kiabálás, hazaküldés, mindenféle. Nem az volt a baj, hogy mi a véleményem, hanem hogy van. És az nem egyezik az övével. és nem azt csinálom, amit ő szeretne és nem úgy, ahogy ő szeretné. Mindegy, kicsit ülepedett a hangulat, de azért inkább most bezártam kicsit. A blog.hu-n még régebben indítottam egy újat, majd ha nem találok ki más megoldást arra, hogy rendesen olvassatok, majd átmegyek oda.

Fura: másfél hete nem beszéltem M-mel. És nem hiányzik.

Szombaton volt L szülinapi bulija. Nyilván elfoglalt volt közben, és én meg emiatt és egyéb előzmények miatt azt hittem, nem kellek meg nem is hiányzom neki, és hát berúgtam. Meg össze-vissza eltűntem. Nyilván nem a legokosabb megoldás. És ő az az ember, akit nem tesz büszkévé, ha a barátnője mindenkit asztal alá iszik. Végülis... az, hogy a félelmem így mutatkozott meg, még mindig jobb, mint P-nél és M-nél volt az, hogy beijedtem, és hát megcsaltam őket.

Már két hete vagyunk együtt, és eszembe sem jutott.

Ami a legjobb, hogy rengeteget vagyunk együtt. 

Ja meg vannak tervei velem. Jó épp azt nem mondja ki, hogy feleségül fog venni, de pl hogy kezdésnek 50 évre tervezzünk együtt, majd ha az letelik, megbeszéljük, hogyan tovább :D Meg hogy milyenek lennének a közös gyerekeink.

Amúgy fura, mert ő már nem egy nagy gyerek. Kb. fel kell nőnöm hozzá.