Újra kinyitom a blogom, mert még mindig kacsaúsztató szeretnék lenni, ha meghalok, hideg márvány, desztillált víz, gumikacsa.... nem pedig drámakirálynő az életben.
Jelentem: fel fogok nőni. Felvázolom a munkaügyeim az elmúlt időkben. Ugye legutóbbi cipőboltban tudjuk, mi volt, utána egy ügyfélszolgálaton próbáltam elhelyezkedni, de nem mentem át a teszten, aztán felvettek egy callcenterbe, ahol gyógytalpbetétet és ezüstszálas zoknit kellett árulnom telefonon, de nem ment, így elváltunk egymástól, aztán felvettek egy könyvespultba 75e nettóért.
Aztán ezzel meg voltam elégedve, de tegnap előtt hívott Zsú, hogy megint egy gondnoknővel kevesebb van náluk, menjek be interjúra, nem ugyanaz lesz, mint aki múltkor interjúztatott, na lécilécciléccci, L-lel átbeszéltem a dolgokat, és úgy voltam vele, miért ne. Na, hétfőn kezdek, és keddtől elvileg be is leszek jelentve... 8 órába, és végre az alapfizum 100e fölött lesz... Köszi a drukkolást meg minden :)
Ja, másik, ami miatt nyugton hagyom a drámakirálynőt, L :) Még nem volt pasim, aki ennyire akar engem, ennyire tervez velem, aki ennyire kíméletlenül őszinte, ennyire szeret, és akinél ennyire nem válnak be azok a dolgok, amik máshol olyan jól működtek. Ebben a kapcsolatban a drámakirálynőnek nincs helye, ideje tényleg embernek lenni.
3 megjegyzés:
Gratulálok! :)
Westendben (vagy környékén) egyébként melyik cipőboltban dolgoztál? :)
Én is gratulálok!:)
Sejtettem én, hogy valahol máshol blogolsz, már épp rá akartam kérdezni...:P
Vedina: Westendben a Mantraniban. Ha dolgozni akarnál ott, ne említs :D
Réka: Próbáltam az új linkkel kommentelgetni, de hát nem ment. Meg az írás sem ment más blogban...
kettő egész bejegyzés lett:
http://maddytaylor.blogspot.hu/
Megjegyzés küldése