2017. szeptember 12., kedd

.

Lassan egy éve, hogy elköltöztem, hogy a szívemben bevágtam egy ajtót és beleestem egy másikba. Észre sem veszem az idő múlását.... az első fél év a mohácsi nyaralást és a márciusi vakbélműtétemet leszámítva munkával és munkával telt. Csak azt veszem észre, hogy régi barátaim nagyrészt eltűntek, amiért senkit nem hibáztatok, max magamat. Csak 1-2 kitartóbb ember van még mellettem, amiért most, hogy végre tudok lazítani, igazán hálás vagyok nekik.
A. fantasztikus. Megtaláltam benne a múltamat, a jelenemet és a jövőmet.

Nincsenek megjegyzések: