Nem tagadom, másfél hónapja szingli vagyok. Közel a 30-hoz rájöttem, sutba kell dobjam 13 éves korom óta kergetett, üldözött vágyaim, hogy a 3.x-et családdal üdvözlöm. Jó is kicsit lazítani és elengedni a "megkelltaláljamazigazit" belső kényszert. Kinyitottam egy ajtót, ami utat mutat egy másik világba, más módokat arra, hogy megtaláljam önmagam, hogy érvényesüljek, hogy boldog legyek.
Családommal fogom tölteni ha nem is kereken a 30-at, de tesóimmal meglepjük apukámat az ő 6.x-e alkalmából és pár napra kicsit itthagyjuk az országot. És hát pont szülinapom másnapján utazunk.
Én abszolút nem sajnálom most magam, ha akartam, benne maradhattam volna az előző kapcsolatomban vagy belemehetnék lamourokba a szakítás óta felbukkangató exekkel (akikkel évek óta nem beszéltem és kb váltásban tűntek fel ismét), de hát szóljon a 30.évem arról, akit az elmúlt 17-ben mindig valaki mögé soroltam: rólam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése