• Igen. Mindig is tudtam, hogy valahol, ahol a szerelem győz, ott az értelem sikítva menekül.
• "Az elmúlt egy évben sikerült megnyílnom előtte. Úgy, ahogy az előtte levő fél évben nem. Bár az SMS, ímél, telefon-téma visszatérő probléma, rájöttem, nem ez a lényeg. A lényeg valahol kettőnkben van. Abban az emberpárban, amit tegnap este csak úgy hívtunk: "a nyerő páros"." /2009. 01. 24./
• "most jöttem rá, hogy mennyire szeretem és hogy mennyire szerencsés vagyok azzal, hogy együtt vagyunk megint és hogy visszatértek az érzelmei... vigyáznom kell rá, mert számomra ő a legfontosabb... ő az otthon és furcsa, hogy így tudom leginkább jellemezni. otthon az, ahol mindig jól érzed magad, ami egy biztos pont, akármerre jársz és ami szeret és amikor ott vagy, magához ölel... nekem ő az otthon... és érzem és szeretem, mert tudok szeretni..." /2008. 06. 09./
  
• vár
• szerelem
• hiány
• Újra és igen és nem és talán és szeretném és mégsem. Nem tudom. Annyi minden van bennem, annyi kis keserűség. De tegnap akkor, ott, abban a percben, abban az ölelésben megint boldog voltam. Akkor nem akartam mást, csak kővé dermedni vele abban az ölelésben. Rég éreztem ennyire, hogy szeretem, és hogy ő is.
  
• Régen voltam ennyire tanácstalan. Akkor is hülye vagyok, ha így cselekszem, akkor is, ha úgy. Ha az lesz a döntésem, hogy nem, nem akarom megint, meg fogom bánni, mert majd minden egyedül töltött, magányos pillanatomban újra meg újra szemrehányást fogok tenni magamnak, amiért nem... De ha igen, akkor mi a garancia?
• Szeretem. Igen, ami volt, ami 1 hete történt közöttünk, az van, az emlékeimben él.
  
• Nem akarok nélküle... És ha egyszer sikerülne megállapodnom valaki más mellett, és annak is vége lesz, mi van... mi van, ha ott fogok kikötni, hogy rájövök, hogy még mindig őt, és hogy ezt az egészet valahol elrontottuk.
• Szeretjük egymást, vagy mi a fene. Mégis: miért ilyen nehéz?
• 
  

  "Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
  – az életedből hiányzik valami.
  Hiába vágysz az emberi teljességre,
  – mert az emberből hiányzik valami.
  Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
  – mert az Egészből hiányzik valami.

  A Mindenségből hiányzik egy csillag,
  – a Mindenségből hiányzik valami.
  A Világból hiányzik a mi világunk,
  – a Világból hiányzik valami.

  Az égboltról hiányzik egy sugár,
  – felőlünk hiányzik valami.
  A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
  – talpunk alól hiányzik valami.

  Pedig így szólt az ígéret a múltból:
  – „Valahol! Valamikor! Valami!”
  Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
  – mióta élünk, e hitetést hallani.
  De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
  – s a mi dolgunk ezt bevallani,
  s keresni azt, amit már nem szabad
  senkinek elmulasztani.

  Újra kell kezdeni mindent,
  – minden szót újra kimondani.
  Újra kezdeni minden ölelést,
  – minden szerelmet újra kibontani.
  Újra kezdeni minden művet és minden életet,
  – kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

  Újra kezdeni mindent e világon,
  – megteremteni, ami nincs sehol,
  de itt van mindnyájunkban mégis,
  belőlünk sürgetve dalol,
  újra hiteti, hogy eljön
  valami, valamikor, valahol…"

/Váci Mihály - Valami nincs sehol -részlet/