Húsvét.

Lényegében ez az első húsvét, amit nem otthon töltök. Lényegében itt, egyedül. L dolgozik.

Ma este jön egyik haverja, és iszogatunk. Ngayon félek. A vicces az, hogy nem is az alkoholtól.

L volt nála két napja, és azt ígérte, 10re hazaér, fél 11kor dobott sms-t, hogy kicsit késik, és megérkezett háromnegyed 1kor. 

Na szóval tiszta idegbeteg voltam, ez volt a második estém egyedül. Az elsőn eltűnt. Jöttem haza melóból, és nem volt itt. Egy darabig azt hittem, konkrétan elhagyott, mert nem láttam az egyik táskáját, amiben a melós cuccai vannak. De aztán megtaláltam, viszont továbbra is aggasztott, hogy a telefonja itt, megivott két bort, és nem tudom, merre van. Végül lementem trafikba cigiért és elindultam Blaha felé. Pont szembejött. Borozott egyedül a Feneketlen-tónál. Szerencsére én józan voltam, kisebb könyörgés után végre hajlandó volt megmondani, mi a baja. És végre tudtunk beszélni. 

Szóval eléggé idegtépő heten vagyok túl. Tegnap már rosszul voltam az idegtől. Most zenét hallgatok, bulizgatok egyedül.

Azért voltam olyan ideges, amikor a haverjával találkozott, mert pont előtte 1-2 nappal volt az eltűnése, és végre sikerült megbeszélni a dolgokat, és nagyon attól féltem, hogy ha leülnek beszélgetni, akkor az az ember, aki még mosolyogva, meg vidáman ment el tőlem, mérgesen fog hazajönni, mert megint megtárgyalták a velem kapcsolatos dolgokat, és esetleg megint felhúzta magát rajta. Szóval féltem attól, hogy kezdhetek mindent előlről. Pl. 3 napig nem csókolt meg a szombati veszekedés óta. Minden nap hallgattam, hogy mennyire gáz voltam. Nem mindig van energiám újra kezdeni a dolgokat.

Igazából volt egy nap, amikor azt hittem, megcsal, ez még a bográcsozás előtt volt. És hát amikor rákérdeztem dolgokra, nem volt elég kielégítő a válasz, legalább egyszer elmondhatta volna, hogy csak én kellek neki. Szóval mivel ez elmaradt, én nagyon be voltam feszülve, és szombaton egész nap alig szólt hozzám, ez ment akkor már pár napja, plusz mivel ők főztek, nekünk előbb kellett mennünk, de kb meg se beszélt velem semmit. Na mindegy, szóval mellőzve éreztem magam, és ezen akadtam ki, és ezért tűntem el az erdőben, mert berúgtam, és továbbra is mellőzve éreztem magam, és reméltem, ha eltűnök, megkeres. kb 10 perc után vették észre, hogy nem vagyok ott és komoly 5 percig kerestek. Se egy nem fogadott hívás, se semmi. És visszamentem, és mindenki úgy ült az asztalnál, mintha észre sem vették volna, hogy eltűntem, ezért fogtam a cuccaim és otthagytam őket. 

Ez az én szemszögemből a sztori. mert ez viszont senkit nem érdekelt. Még őt sem. Csak az, ahogy viselkedtem, és hogy kihült a pörkölt. Nekem tepernem kell, hogy észrevegyen. De ő vajon mit tesz, hogy én hosszú idő óta végre megint fontosnak érezzem magam?