Vannak viszont napok, amikor vállalhatatlanul boldog és elégedett vagyok az életemmel.
Még csak 6 éve, hogy Zsú meg én egész éjjel ittunk és én úgy mentem be a pékségbe dolgozni. Belegondoltam, mennyi minden tortnet azóta. Akkor M-mel voltam, aztán L, majd A... Hálával tölt el, hogy bár eltelt 6év, rengeteg dolog megváltozott, de egy valami örök: Zsú.
És hálás vagyok azért is, mert átgondolva az akkori életemet (anyámnál laktam, nem volt semmim, életcélom sem), és belegondolva a mostaniba szintén hálát érzek.
És próbálok mindig kevésbé félni, hogy valaki egyszercsak elkiáltja magát melóban, hogy "imposztor!" Remélem, egyszer majd magamban is megtanulok hinni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése