Imposztor!!!

Az a lehetőség eltűnni, távolodni látszott, amit fél éve lebegtettek meg előttem. Régen voltam annyira csalódott és rég volt az, hogy annyira nem találtam a helyem, mint abban a pár hétben melóban. Aztán kiderült, hogy pms miatt nem tudok aludni, és mivel ez sosem esik egy időszakra a teliholddal (mert attól sem tudok aludni), havi szinten van 2 hét, amikor ha valami apróság is bánt, akár csak felszínesen, akkor virrasztok. Márpedig bántott, hogy átverve éreztem magam és bántott, hogy úgy kell csinálnom, mintha semmi nem történt volna és menni tovább. Egyetlen pozitív oldala volt ennek: mivel évek óta csináltam ugyanazt, valahogy minden olajozottan ment magától. És elmúlt az imposztor szindrómám, nem vártam, hogy végül a munkahelyemen, ahol tehetségesnek és rátermettnek gondolnak, egyszercsak rájönnek, hogy nagy kamu az eddigi teljesítményem, és kirúgnak. Tartott ez múlt hét péntekig, amikor a főnököm szólt valamikor délben, hogy egyre vár az igazgató. Úgy voltam vele, hogy hát akkor ennyi volt, lebuktam, rájöttek, hogy mégsem vagyok annyira jó, és vége...
De nem... felgyorsultak a dolgok az akkor már oly távolinak tűnő, nekem felkínált lehetőséggel kapcsolatban, és mindenki mennyire boldog, hogy mások is felfigyeltek arra, amit csinálok és kiemelnek és minden. De én csak azt láttam magam előtt, ahogy a feldühödött tömeg összezár körülöttem és azt skandálja, hogy "Imposztor! Imposztor!" Egyelőre még nem hiszem el, hogy már csak hetek kérdése. Nagyon boldog vagyok, de rettenetesen félek attól, hogy rájönnek, hibát követtek el velem...

Más: kedden megszületett unokahúgom, Emma :) imádom, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a nagynénje lehetek, ugyanúgy, ahogy ez a fiúkkal is volt, Áronnal és a kis angyal Zalánnal is. Annyira örülök, hogy a mi családunkat választották és annyira örülök, hogy még közelebb kerültem ezáltal tesómékhoz.

Még más: nem is tudom, voltam-e már olyan helyzetben, amikor egy egyoldalú szerelemnek a nem szerelmes oldalán állok. Elképzelésem sem volt arról, hogy emberek belém tudnak szeretni csak úgy, önmagam miatt anélkül, hogy én ezt akarnám. De ha neki sikerült, akkor lehet esélyem arra, hogy az az ember, aki nálam az a tényleg elérhetetlen szint... áhh... kinőttem én már az álmokból.